Merre nézel?

“Life's like a movie, write your own ending. Keep believing...”

― Jim Henson

Egy séta sok mindenre fényt deríthet az ember szemében.
Persze, csak ha kicsit kikapcsolja az agyát :) , és elengedi magát. Egy séta segíthet levezetni az energiát, és minden mást, ami felgyülemlett bennünk. Egy séta során olyan dolgokat vehetünk észre, amit máskor talán nem.
Van egy szerintem elég vicces utca nem messze tőlünk. Nem rég pont ott jártam, és amikor az utca felénél jártam, felfigyeltem valamire.Mint (kihúzva de) mondtam, ez tényleg egy vicces utca. Nem tudom megérteni, hogy ha van egy lejtő/domb, azt miért nem lehet megszakítás nélkól az?! :D
Na,most. Így néz ki ez az utca, csak hogy szemléltessem:

És amikor ott álltam, ahol a pálcikaemböckém a képen :) , akkor az jutott eszembe, hogy milyen már ez az egész?! Tényleg, tényleg majdnem minden nézőpont kérdése. És nem, ezt a szót sokan rosszul

használják, csak dobálóznak vele.

Nem csak azt jelenti, hogy óriási optimizmussal vagy egy jó adag pesszimizmussal nézel a dolgokra, bár igen, ezt is jelenti. A legtöbbször ezt jelenti. De van, amikor nem.
Van, amikor tényleg azt a pontot jelöli, ahol Te állsz. Ahonnan Te nézed a világot. Ahol a Te, saját, személyre szabott nézőpontod van.
Egy út, ami ugyanaz, de mégsem. Mert ha fentről nézed, lefele vezet. Ha lentről nézed, felfele vezet.
Nem mindegy, hogy domb vagy lejtő.
Mert az egyik felfele, a másik lefele. Az egyikre nehéz feljutni, a másikon könnyű lejutni. Az egyik talán bizonytalanabb ― nem tudod mi vár rád odafenn, nem tudod, hogy egyáltalán fel jutsz-e oda, bírni fogod-e az odavezető utat, csak azt tudod, hogy jó lesz...legalábbis ezt reméled― , a másik valamivel biztosabb ―az út nem nehéz, bírni fogod, és reméled, ott is jó lesz.
De mégis... jobb a dombot választani, azt hiszem. Jobb felmenni a magasba, nehézségek árán is, mint lenn gubbasztani, és azon törni a fejed, hogy milyen lehet odafenn. Van benned annyi erő, hogy feljuss, csak határozd el, hogy így lesz. Néha felteszik a kérdést mindenkinek: ,,mit tettél volna másképp?". És akkor nem azt fogod elmondani, amit elrontottál. Hanem azt, amit elmulasztottál.
Szóval tedd meg. Ne a lejtőn menj lefele, hanem fel-fel, a dombra fel!
Hogy fel fogsz-e érni? Biztos vagyok benne. De mégis, mégis... amikor elindulok egy-egy ilyen kis dombon (mert a nagy domb is sok kicsi dombból áll  néha :) ) , csak az eleján számít az, hogy mi is vár odafenn. Mert közbe mindig rá-rá kell döbbenem,  hogy az oda vezető út sokkal fontosabb.
Az út, amin felmentem, és talán minden egyes méternél barátok fogták a kezem. És sose engedték el...
Talán ez az amiért azt mondom, hogy fel fogsz érni a dombra. Mert az igazi barátaid ott lesznek.
És velük együtt fogsz felbattyogni felrepülni a domb tetejére :)

,,De vannak barátságok,amik később kötettek. 4év? Ugyanannyi,mint a 9. Néha nem az számit,h mióta. Talán az,h miért. És hogy miért? Mert testvérre találtam benned. (...) Úgy gondolom,mindenkinek kell (legalább) egy ember,aki ismeri. Valaki olyan,akihez ha átmegy,nem azon gondolkozik,h mit vegyen fel,hanem felkap egy melegitofelsőt es rohan,h minel hamarabb láthasson. Valaki,akivel szemmel,és telefonjegyzetekben is tudsz beszélgetni. Aki előtt az összes titkod annyi,h egy csoki lapul a táskádban."

*best friendS :)

Köszönök mindent!!! :)

És igen... blogcím változtatás volt. :)
Úgy gondolom, talán ez -NézőPont- jobban jellemzi a blogomat. :)

Ölelés!:)<3