HasenfraczDettiVersek

Van egy álmod,
Most valóra váltod.
Fűszál görbül, csak azt látod...
Így ír verset az egyik barátod.

Amíg fúj a szél addig nem kell félni
A bezárt ajtót senki fel nem tépi
Titkod őrizve, hidd el meg nem tudják,
Amíg saját magukon nem tapasztalják.

Nincs olyan ember ki bántana téged
Ettől már soha nem kell félned.
Barátaid körülötted állnak,
Minden lépésedre óvva vigyáznak.

Amíg a Nap süti a földet
Amíg a hajtás hoz valami zöldet
Amíg a folyó vize sokakat éltet
Amíg a tenger vizében sokan élnek

Addig nem kell félned el semmi nem vakít
Barátaid őrzik legféltettebb titkaid.
Én is tartom a szám most ennyi tellett tőlem
Ez a vers meg a reggeli ölelésem.

Nincs olyan ember ki bántana téged,
A földet beragyogja természetes fényed.
Mert lehet hogy szemem fáradt hangom remeg
De én örökké a barátod leszek...

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Van az úgy, hogy az ember sír,

Szemében küzdelem, arcán pír.

Mindenki tudja, hogy nagyon fáj,

Harcolnod kell, s nincs határ.

Harcolni, mint oroszlán az ételért,

Küzdeni, de nem mindent tépve szét.

Józanul, de megszállva,

Így maradhatsz ülők közt állva.

Van az úgy, hogy az ember fáradt,

Szeme kifakult, arca bágyadt.

Fél a bajtól, mert attól sérül,

De hidd el, ez idővel térül.

Van az úgy, hogy az ember éhes, 

Mindenki tudja,: ereje véges.

Szemében tükör, miben látja magát,

Elfáradt, de harcol egy életen át.

Gyorsan fárad, és tikkad el,

Eszed jelezzen! Ne add fel!

Mert lehet a föld alatt kavics,

Lehet gránit,

De SOHA NE ADD FEL! A CÉLÉRT BÁRMIT!

---------------------------------------------------------------------------------------
Mondd el mi fáj

Hallgatsz mint egy árva
Kinek minden perc drága
Kinek jobb életet sorsolsz
Ha hagyod magára

Ha elfeledteted vele
Hogy milyen is az élet
És ígéred neki
Hogy segítek míg élek.

Megfogod a kezét,
És szemébe nézel
Hiába fáj neked,
Tudjuk, hogy vérzel.

De neki jobban fáj
Mert ő senki lánya
Ő ilyennek született,
És így marad árva

Mond el mi fáj mesélj ha kell
Hidd el sokra mész a szeretettel.
Mondd el mi fáj dalolj ha élsz,
Hidd el a szeretettel sokkal többet érsz.

Nem fogtad kezét,
Nem vezetted útján,
Nem ismerted nevét,
Nem értetted szívét

Bolond vagy ember,
Bolond vagy nagyon
Ez ellenfegyver
Ez nagy ártalom.

A szegény árva
Most nézd mi lett vele
Beteg lett s kába
Már nem fáj a feje

Azt hitte valakije vagy
És segítesz neki
Hogy olyan, ki bajban sose hagyja
Kitől az életet veheti

Állsz a sírja mellett,
Könnyezel látom,
Nem bírod a terhet
Gyönge vagy barátom.

Ő sosem sírt,
Nem mondta mi bántja
Ő nem dalolt és írt,
Neki nem volt barátja

Most nézd mit tettél,
Mit értél ezzel el,
Magad ellensége lettél,
Ki egy sírnál térdepel.

Lehajolsz sírjához
Oda mécsest teszel,
Közelebb lépsz a lánghoz,
Mutatod, létezel.

A lánggal pedig annyit üzensz neki
Hogy ezt egy jelnek veheti
Hogy meghalt ugyan, de őrzöd emlékét,
És bármi történik fogod már a kezét.

Mondd el mi fáj,mesélj ha kell
Hidd el többet érsz a szeretettel
Mondd el mi fáj, dalolj ha élsz
Hidd el a szeretettel sokkal többet érsz.
--------------------------------------------------------------------------------------------
Mióta akarom

Mióta akarom de nem tudom
Nem tudom elmondani pedig akarom.
Hiába akarom szavak helyett gondolat,
Mi ha kimondom sokszor törné csontodat.
Ha kimondom nem vagyok ember.
Ha kimondom pajzs helyett fegyver
Te pedig ülsz. Ülsz az ágyon,
Szebben mint valaha, mint bárki a világon.
Szemeid fáradtak, hajad is fakóbb tán
Úgy ücsörögsz mint friss toboz a fán.
Nézlek . könnyű tested beleremeg
Nem fázol csak lelked valami viselte meg.
Könnyed lefolyik nem tudom nézni
Jelenléted lelkemet idézi.
Nem bírom nézni. Nem nézhetlek így.
Oda ülök melléd, várom hogy megszoríts.
Rám nézel, szemed csillog,
Rám mosolyogsz, látom te sem bírod.
Figyelsz engem látom hogy figyelsz,
Majd szempillantás alatt magadhoz ölelsz.
-------------------------------------------------------------------------------------------
CSILLAGOKHOZ

Kőbe szúrt késed hegye
Nézel, feszengve meredsz előre.
Nézed a dombokat és fákat,
Vajon a fák éjjel mit csinálnak?
Rabolnak és embert ölnek?
Engedelmeskednek a tőrnek ?
Gyaláznak és pusztítanak?
Koporsókat tisztítanak?
Felnézel a csillagokra.
Egyesével veszed sorba.
Egyik ragyogóbb mint a másik
Talpad alatt nedves pázsit.
A csillag fényes mint a kard,
Neked annyi a dolgod hogy védd magad.
A pázsit pedig az a hely
Mely alatt évek múlva fekszel el.
Lábadra nézel indulatod erős
Belőled áldozat lesz vagy hős?
Eltiporod a gyengét vagy segíted?
Melyik lesz majd a te műved?
Két lábat látsz mik megtorpannak
Arcodon nedveset érzel
Szúrni kezd szemed.
Belülről vérzel.
Még soha nem néztél magadba
Mert hozzád a rossz volt ragadva.
Mit ma ledobtál és mától jó vagy,
A legszebb a legfényesebb csillag.
Lefekszel a fűbe, megvan amit kértél Egy döntés után végre hazatértél.