2014. február 18., kedd

Indulj :))

Mi is az élet?

Hoppá,nem is olyan könnyű kérdés. Vagyis a kérdés könnyű,de a válasz annál nehezebb.
,,Jelenleg nem rendelkezünk az élet olyan tömör, pontos meghatározásával, amelyet a tudományos közösség egyöntetűen elfogadna, de érdemes megvizsgálni azt a meghatározást, mi szerint az élet nem más, mint a világ fejlődési folyamata."(wikipédia)
Szerinted mi az élet? Talán egy lehetőség a jóra,a hús-vér életre. Valami megfogható dolog,de mégis megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan. Egyszercsak egy csodálatos csoda (mert ez tényleg egy csoda!) folyamán Te leszel. Nem ő,nem egy másik ember,hanem Te. Te,megismételhetetlenül. És mint lány,én mondom Nektek,hogy még a tükörképetek sem hasonlít úgy rátok,mint ti saját magatokra. Egyszeri és megismételhetetlen,leutánozhatatlan valaki vagy. Egy saját élettel. És hát újból itt az élet szó.
Tudjuk mit jelent 'nem lenni',de annál nehezebb megfogalmazni mit is jelent élni. Lenni.
Az élet egy lehetőség. Egy lehetőség arra,hogy megmutasd ki vagy Te. Hogy megmutasd mit jelent számodra az életed. Igen,egy lehetőség. Lehetőséget kapsz kisbabának lenni,gyerekként játszani,tiniként dühöngeni,kibontakozni,szeretni és csalódni,felnőttként szembenézni az 'élet dolgaival',idősként büszke lenni a gyerekeidre és unokáidra.Az élet egy lehetőség felnőni. Lehetőséget kapsz az őszinte mosolyokra,a bátor nevetésekre,a sírásra,a dühre,az utálatra,a szeretetre,az együttlétre,beszélgetésekre. Az élet egy lehetőség az érzelmeid kibontakoztatására. De legfőképpen egy lehetőség arra,hogy megismerhesd a körülötted élő világot,az embereket és hát Istent. Az élet egy lehetőség arra,hogy megismerj nagyon sok mindent/mindenkit. Lehetőség arra,hogy megtérj Hozzá :)
Neked is van minderre lehetőséged. Indulj,és fedezd fel ezeket a dolgokat. Merj rácsodálkozni egy gyermek őszinte mosolyára,az ablakodban nyíló virágra,a napsütésre,egy nevetésre. Indulj és keresd meg a lehetőségeidet! Indulj,mert Neked is van egy utad,amit Neked kell megtalálnod. És egyet ne felejts el. Soha-soha- nem leszel egyedül. :)

Szerinted mi az élet?;)

Ölelés :)<3

2014. február 8., szombat

Túl a barikádokon

Barikádokat építünk magunk köré. Barikádokat,hogy megóvjuk magunkat a fájdalomtól. Barikádokat,amik mindent kizárnak. Mindent. Engem a barikád egy dologra emlékeztet. Háborúra,forradalomra. Miért építettek barikádokat? Hogy az védje őket az esetleges támadástól,hogy ők onnan tudjanak védekezni. Aki barikádot állít maga közé,az egy esetleges háborútól fél? Lehet.
Azt hisszük,hogy ha körbevesszük magunkat egy fallal,akkor minden stimmt lesz,csak szeretet jut át majd a falakon,a rosszat kinn hagyva. De nem. A fal mindent kizárt. Hisz' ezt akartad,nem? Hogy mindent kizárjon. Hát meg is teszi. Kizárja a fájdalmat,az agressziót,a rosszat és a jót,a boldogságot egyaránt. És egyszer csak rájössz. Nem vagy boldog,mert nem engedsz be semmit magadhoz. Elhatározod,hogy ledöntöd a falat,de amikor ott állsz előtte egy baltával vagy valamivel,akkor megijedsz. Megijedsz,mert tudod,ha lerombolod,akkor mindent beengedsz,a jót és a rosszat is. De megéri kockáztatni,ezért megteszed. Látod magad,amint lerombolod a falat,látod,ahogy felszabadulsz,látod,hogy a tégla hogyan törik darabokra és a porától alig látsz valamit. Aztán amikor a por leülepszik a levegőben,embereket látsz magad előtt. Még mindig homályos a fel-felszálló portól a levegő,így az alakjukat alig bírod kivenni,de úgy látod,mintha nyújtanák a kezüket. Aztán a levegő kitisztul és mit látsz? Mosolygó arcokat,kedves embereket,a barátaidat. Ledöntötted a falakat és barátokat kaptál cserébe. Olyanokat akiket szeretsz,olyanokat akik szeretnek téged. Megérte ledönteni a falat,igaz?! Már nem is félsz annyira a fájdalomtól,mert egyet megtanultál:amikor ledöntötted a falakat,akkor beengedted magadhoz az embereket. Az emberek a barátaid lettek,és a barátok azért vannak,hogy ott legyenek melletted. Ott voltak,amikor rossz volt és akkor is,amikor egy óriásit nevettél és megoszthattad velük az örömeidet. Mostmár csak mosolyogsz azon,hogy egykor falakat húztál magad köré. Csodálatos érzés,igaz? :) Lépjünk túl a barikádokon,ne húzzunk falakat magunk köré,legyünk nyílt és tiszta szívűek :) Sokkal szebb és sokkal jobb úgy,nekem már csak elhihetitek ;)
Remélem értitek a lényeget,és elhiszitek nekem,hogy sokkal jobb magadat adni és közel engedni magadhoz -legalább néhány- embert. Persze nem mindenkit rögtön,de egyeseket egy idő után,igen.. :)
Hajrá!:)<3

...ha már jön a Valentin-nap,vagy mi.. :D <3
,,If you love me,let me know..please" :)

Ui.:elértük az 5000 feletti megjelenítést :) Köszönöm az olvasóimnak,hogy ennyire szeretik,amit írok :) <3 !
Remélem ezután se okozok csalódást ;) <3

Ölelés!:)<3

2014. február 2., vasárnap

Akkumulátor töltés:)

Avagy egy kicsit a szeretetnyelvekről.


"Elég a beszédből. Nagyon sokat csalódtunk egymás szavában. Ne mondd, hogy szeretsz. Ölelj meg, ha mersz. Ne mondd, hogy gyűlölsz. Ölj meg, ha tudsz." (Karinthy Frigyes)
Felpillantottam facebookra és ezt az idézetet láttam meg. Átugrottam felette,de talán nem kellett volna. Vagyis biztos,mert pár percen belül megint ezekkel a sorokkal találkoztam... ,,csalódtunk egymás szavában"//,,Ölelj meg,ha mersz"
Tényleg rettentően fontos,hogy mit mondunk. Ami a szíveden,az a szádon-és hasonló okosságok.
Aztán gondolkoztam,gondolkoztam...Ez igazából két szeretetnyelv összegzése. Gondolom mindenki ismeri,hogy mi az az öt;1.testi érintés,2.elismerő szavak,3.minőségi idő,4.ajándékozás,5.szívességek.
Fuh,még nagyon régen voltam egy előadássorozaton,ahol a szeretetnyelvekről volt szó. Azóta is sokat filózom azon,hogy vajon mi az én szeretetnyelvem? :)
Elég nehéz ezt meghatározni,mert a legtöbb emberben mindenből van egy pici,de egy dolog az ami dominál. Na,most megosztom,hogy mire jutottam. Nálam leginkább az elismerő szavak (+beszélgetés) dominál a legjobban,mellé társulva az öleléssel:) Ezért van az,hogy sokat írok,ezért szeretek beszélgetni és ezért ölelem meg azokat,akiket szeretek:)  És szerintem nagyon jó,ha az ember tudatában van azzal,hogy melyik szeretetnyelv az övé. Ennél pedig már csak egy a jobb:ha tudatában vagy annak,hogy mi a barátaid szeretetnyelve. Sokkal könnyebb úgy szeretned valakit,ha tudod,hogy hogy éreztetheted Vele azt,hogy fontos Neked.
 Tegyük fel Béla (:D) szereti ha ajándékot adnak neki. Megtudja,hogy Lajos (:D) barátjával ez meg ez történt,és hogy kedveskedjen neki ajándékot készít. Lajos örül nagyon az ajándéknak,de a szeretet-akkumulátora csak 99,9%-ig töltődik fel,mert az ő nyelve a szívességek és neki az jelentené a legnagyobbat,ha pl. megtenne neki valamit a Bélánk. De mondom,Lajos így is-úgyis örül :) Mert a szeretet bármely formája örömet ad!!!:) De milyen jó,ha Béla felismeri Lajos barátja szeretetnyelvét. Legközelebb tudni fogja,hogy mi lesz az,amivel 110%-ra töltheti fel a barátja szeretet-akkumulátorát:)
Nincs is jobb,amikor valakinek a szeretet-tankját a legfelső szint felé is emelheted! És igen,bármi is legyen a Te szeretetnyelved ettől tuti te is töltődni fogsz:)
Neked mi a szeretetnyelved? Tudod már? És a barátaidnak? Na,gyerünk,derítsd ki,ha még nem tudod!!! :)

Tegnap szülinapi bulim volt:)) Köszönök mindent csajok:))<3

meglepi:))
szeretem a tortá(i)m :) <3 köszi keresztanyu :)<3



Szirmai Gergely:Egyetemi lelkesítő beszéd :)
Ez még így nekünk is jól jön felvételi időszakban.. :)))



~ Ölelés :) <3 ~

,,Átölellek... két karomat köréd fonom, magamhoz húzlak, szorosan átölellek. És átölelem beléd az érzéseimet. A szívem dobbanását, a lelkem rezdülését, az életemet. A vágyaimat, álmaimat, egész lényemet. Átölelem. Beléd. És átölellek. Téged. Magamba."

,,Van az ölelés... Az ölelés, ami túl van minden szavakba foglalható érzésen. Az ölelés, amely kimondja ezt a nem létező szót. Az ölelés, amely titokzatos úton adja tovább a szív érted-dobbanását. Az ölelés, amely nem átölel, hanem körülvesz, magába zár, elrejt, megóv. Az ölelés, ami fényes nappalod és édes álmos éjjeled. Az ölelés, ami ételed, italod, társad, életed. Az ölelés, amelynek neve van, létezik, lélegzik, él. Az ölelés, aki szeret téged, érez téged, benned van. Az ölelés, aki magát adja neked ölelésében. Létezik ilyen ölelés." /Csitáry-Hock Tamás/