Néha muszáj. Nem azért, mert kényszerítenek. Nem azért...
Hanem mert az élet azt hiszem, ilyen.
Megkívánja néha a változásokat. Az új élményeket, új tapasztalatokat. Az élet legtöbb területén növekszünk, növekszünk. Aztán eljön a pillanat, amikor kinövünk valamit. Nem azért, mert nem volt jó.
Hanem mert már nagyobbak leszünk, többet és többet akarunk.
Persze, aztán nehéz..., rohadt nehéz elengedni azt, ami eddig jó volt. Ami tökéletes volt. Ami az életed része volt. De tudod, a dolgok állandóan változnak. Egy ecsetvonásból festmény, egy mondatból regény, egy szeretlekből vallomás, beszélgetésekből könyv, egy könnyből mosoly, egy szóból tett, egy gyerekből felnőtt, egy sulisból gimnazista lesz... És ez így van rendjén.
Elballagtak. Elballagtunk. Elballagtam.
Izgatott nyolcadikosok a sulikapuban. Ugyanazok a suliban. A termükben, ahol 4 évig éltek. Virágok a padon, szép idézet a táblán, szomorú szemek, mosolyok, ölelések, búcsú. Búcsúztatók. Énekek, jókívánságok, virágok, tarisznyák. 'Fogd meg a vállam'- és kérlek, el se engedj :( Vonulás. Zászlóátadás. Izgulok,izgulok-mikor jön már az én beszédem??? Ő beszél, ő is beszél, ki nem beszél, én nem beszélek... én jövök... nem tudok beszélni... ott a mikrofon... sóhajtsunk bele :D ... elkezdtem ...ez jó, sima :) ... tetszik nekik. Feloldódtam. Nevettek. Bólogatnak. Sikerült!!! Taps. Taps. Ezek tényleg a beszédemet tapsolják. (: Mosolyogni a rámmosolygókra. Ének ajándékul. Az ofőnek. És Mindenkinek. ,,Isten Veled, a könynem nézd ma el...". Na, most érzem, hogy ez már A ballagás :( Ne legyen vége. Nem szeretném, hogy vége legyen. Nem akarom, hogy vége legyen!!! Álljon meg az idő. Nem áll meg. Buta idő. Leülünk. Áldás. Kivonulás. Gratulációk ,köszönet. Virágok, család, barátok, tanárok, új barátok, ÉszakDunások, szeretett emberkéim. A család. Kicsit nagy a család :D . Fotózkodás. Kicsikkel a suliban. Jajj, ÖKU. Hiányzol :( Buszra várva a családdal. Fagyizás. Ismerős arcok:). Ismét buszra várás. Újabb gratuláció,köszönet. Ünneplés. :) Ajándékok. Torta. Beszédem felolvasása otthon :) Csend. Üresség. Hiányzik a 8.b. Az Öku. Minden.
Szóval ilyen volt a ballagásom. :)
 |
| Virágcsokrok együtt,és az egyik legkedvesebb ajándék :) <3 |
 |
| tarisznyám :) :( <3 |
...and me... :)
De a mai nappal már az évzárón is túl vagyunk.
Évzáró- korszakzáró. Kinek mi :(
Nehéz úgy ülni egy ünnepségen, hogy tudod: neked ez az utolsó hivatalosan. És bár a legtöbb beszéd, mondanivaló ilyenkor mindenkihez szól, azért mi érezzük: ez azoknak szól, akik itt folytatják tovább. Persze nincs abban semmi ,,rossz", hogy mi elballagtunk. Ez az élet rendje.Teljesen O.K. De azért fáj a búcsú... Nehéz onnan búcsúzni, ahol jelenlegi életed hosszának felét élted :) És még nehezebb úgy, hogy ezt szereted. Nagyonnagyonnagyon szereted :)
És vannak dolgok, amik csak még inkább idekötnek.
Emlékek, padok, székek :) , Narniába vezető szekrények. Élmények, emberek, felnőttek, gyerekek.
És egy díj. Ami mindig emlékeztetni fog arra a nyolc évre, amit itt töltöttem. Egy díj, amit bár én kaptam, nem egyedül szereztem meg. Köszönöm az osztályomnak, az ofőmnek, a tanáraimnak és mindenkinek azt a sok.sok szeretetet, amit kaptam, illetve kaptunk az évek folyamán :)
,,Vannak dolgok, amiket nem lehet elfelejteni. Hiszen olyanok vagyunk, mint egy fa, amelybe neveket véstek. És ezeket a neveket, pillanatokat sose fogjuk kitörölni a szívünkből, akármilyen messzire is sodorjon a szél bennünket. Mert mindig emlékezni fogunk rá, hogy ez az az osztály, akikkel felnőttünk. (...) Az osztály, ami nyomot hagy maga után. Egy osztály, akik után már csak a csend beszél. Ezek voltunk mi." /részlet a ballagási beszédemből/
 |
| Gróf Károlyi Sándor-díj :) <3 Köszönöm!!! |
 |
| Azt se tudtam,hogy melyik könyvbe és hol kezdjek bele :) Markus Zusak-A könyvtolvaj (már olvastam, de ez egy annyira tökéletes könyv, hogy muszáj volt megvennem:)) John Green-The Fault in Our Stars (azaz Csillagainkban a hiba, eredeti, angol nyelven :) ) És egy könyv, amiben a ballagási csokrokból raktam virágszirmokat, préselni, emlékbe, hogy aztán majd a naplómba ragaszthassam :) ~~~~~~~~~~~~~Domokos K. ez a dal még mindig jól szól :(~~~~~~~~~~~~~ És még mindig ezt hallgatjuk... :( ,,Visszanézve az életet, az elmúlt sulis éveket, A sok-sok emlékrengeteg előttem ' végigpereg (...) Sírnak, nevetnek, egymásért kiállnak, Büszkén hívják magukat egy összetartó osztálynak.
Rendezők nélkül semmi sem jöhetne létre,
Bár az osztályunk volt mindig is a tanárok réme,
De csak jó értelemben és most látok sok fájó szívet,
Mert itt kell végleg hagynunk minden példaképünket.
(...)
Tudva, hogy együtt leszünk végleg, még ha vége is az évnek,
Együtt voltunk fiatalok, és majd együtt leszünk vének.
Visszanézve az életet, az elmúlt sulis éveket,
Látok sok fiatal gyermeket, akik álmokat kergetnek.
Egymás köré gyűltek, és közös dalt énekelnek,
Bentről már mind tudják, hogy még nem felnőttek."
/Simonffy Péter-Búcsúdal/
Köszönök mindent!!! :)
Az elballagott 8.b-nek pedig üzenem, hogy... :) Jajj, tudják ők, hogy mit is üzenek :D Nemsokára találkozunk ;) Ti vagytok a legjobbak!!! :) <3 A beszédem továbbra is szívesen küldözgetem át mindenkinek :D Jajj,drágáim :) 6000 feletti megtekintés :) Köszönöm!!! Jó Nektek írni :) <3 Köszönöm az olvasóimat! Ölelés! :) <3 |
