.jpg)
Fut az ember az élet után...Leszegett fejjel gyötri magát
kincseit egyszer csakhogy elérje,
kergeti álma, hajtja a vére.
Kenyér gurul a lába előtt,
vagyon gurul a vágya előtt,
hírnév, dicsőség álma előtt.
Rohan utánuk éveken át,
a fogyó úton, életen át,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió isteni bánaton át, gyönyörű szépen
s balga-bután
fut az ember az élet után...
/Füle Lajos: Futás/
Megyünk. Megyünk. És még mindig csak: megyünk.
Hogy pontosítsak: rohanunk. Én is, nem tagadom.
Március van, tehát itt a tavasz. Mondanám azt, hogy ,,nézd, az évszakok szépen követik egymást, egyik sem rohan sehova", de azt hiszem ez így 2015-ben nem állja meg a helyét.
Viszont egy valami azért nem változott: az az egy perc, az még mindig egy perc.
És most én kérek, csupán egy percet.
Gondolj csak bele, tényleg minden annyira, de annyira rohan.
Lehet, hogy Te is éppen rohanva olvasod ezeket a szavakat, mert annyi dolgod van még...
És ha épp nem te rohansz, akkor körülötted rohan mindenki, így te is örök mozgásban érzed magad. És ez nem baj, hiszen talán egy kicsit tényleg ez az élet.
Az ajtó kitárul előtted, és Te elindulsz. Először talán minden könnyű, az út sima, csak tenned kell egyik lábad a másik után. Aztán egyszercsak azt érzed, hogy a padló ropog, a parketta kicsit fellazult és fogalmad sincs merre tovább, mert félsz egy újat, egy ismeretlent lépni...
Néha, van az úgy, hogy a dolgok összekuszálódnak. Hol rövidebb, hol hosszabb időre.
Van az úgy, hogy a fülhallgatód összegabalyodik és sehogyse tudod szétszedni. Előfordul, hogy mindent otthon hagysz reggel és százszor kell visszaszaladnod, s még véletlenül sem éred el a buszt. Ilyenkor persze, hogy ne legyen ennyi elég, még az eső halk szitálásából is nagy vihar, és a legegyszerűbbnek tűnő akadályból is alig megoldható probléma kerekedik.
De a következő lépés még mindig rajtad áll, ha ropog az a nyamvadt padló, ha nem.Maradhatsz ott állva egyedül a sötétben, vagy tehetsz egy lépést előre és elindulhatsz az úton, ami kivezet abból a szobából, ahol minden sötét, alig van levegő, és a parketta fellazult.
És elindulhatsz kifele, a fényre, ahol ,,halkan szitál a tört fény", ahol kinyitod a benned rejlő boldogságdobozt, s ahol rádöbbensz hány barátod várt már erre, hogy kiérj oda.
Mert végül is, mindenki egyre vágyik: boldognak lenni.
De vajon,hogy... hogyan?
Én csak egy dolgot mondanék, a többit gondold ki/át Te magad :)
Ha egy kicsit a szíveddel néznéd a dolgaidat, és nem a szemeddel... más lenne a világ(od), amelyben élsz? (Jobban) Látnád a barátaid, akik (még) mindig ott vannak melletted? Látnád, hogy értékes vagy? :)
S kérdem én: megtennéd azt a nyamvadt lépést, hogy végre kilépj abból a nyekergős padlójú szobából? :) Hiszen nem nehéz... ha nem is ezer, de egy-két,sőt három-négy igaz barát ott vár Rád és nyújtja a kezét feléd! :)
Ed Sheeran - Kiss Me
(Acoustic cover by Peter Simonffy)
Ölelés! :)
.jpg)