A könyvet jól ismered. Ez a könyv nem más,mint életed regénye. Nem másé, a Tied. Ebből adódóan Te vagy a könyv szerzője. Igaz,sokan bele-beleírnak... valaki csak egy lapra ír rá, valaki már egy egész fejezetben ott hagyja a tolla nyomát. Valakit egy szó után kirúgsz a szerkesztőségből, s van akivel sose bontod fel a szerződést. Olykor-olykor te adsz nekik szabad utat, és van amikor ők lépnek ki. Persze a közös megegyezés is benne van a pakliban.
Érted már? Ezt a storyt Te írod, de még ebben se kell egyedül lenned. Sok barátoddal együtt írod ezt a történetet. És van, amit nem szabad elfelejtened. A tollat,amivel írsz,igenis fogja Valaki. Csak engedd neki,hogy fogja,és vigyázzon Rád...
És akkor nem kell aggódnod amiatt,ha belekezdesz egy új fejezetbe! Lehet,hogy az eddigi fejezet volt a kedvenced, a legjobb, az egyetlen, a megismételhetetlen, az olyan, amilyenből talán sose lesz még egy... De igen,hidd el, a következő fejezet épp ugyanolyan jó lesz, és Te ugyanannyira szeretni fogod ezt is! (köszönöm P.E.!)
Nehéz elengedni az előző fejezetet,tudom... De amint leírsz pár mondatot a következő fejezetben, rájössz, hogy a történet ugyanolyan jól folytatódik. Lehet, hogy már mások is írnak ebbe a fejezetbe, de az ő tolluk legalább olyan jól fog,mint a Tied, vagy azoké akik eddig írtak a lapraidra. És tudod mi a legjobb?! :) Az előző fejezet társírói közül senkit se kell kirúgnod ;)
Az életed regényét írod, mindig, mindenhol, s minden percben. Egy olyan regénynek a szerzője vagy, amiben a legtöbb stílus megtalálható... egy gyermekeknek szóló mesevár, egy kamaszoknak íródott kalandregény,egy felnövekvő léleknek szóló térkép az élethez,egy idézetes könyv szerelemről, barátságról, boldogságról és szomorúságról, valamint egy idősödő ember életrajza.
Talán most még csak pár oldal a könyved. Talán azt hinnéd, hogy ez még inkább csak egy novella, mint regény. Lehet,hogy úgy érzed, senki se olvasná el. De rosszul hiszed! Nem attól lesz ez a regény egy regény, hogy több mint min.160oldal... hanem attól, hogy élet volt abban a pár oldalban, amit leírtál. Nem kell mindig a legtöbbnek, a legnagyobbnak lennie egyes dolgoknak ahhoz, hogy a legjobbak legyenek. Nézd csak a kisgyereket... mennyivel igazabb, mennyivel jobb ő mint egy ,,nagy" :)
Érted már,igaz?! Nyisd ki azt a könyvet, vedd elő a tollad, és normális betűmérettel, rajzokkal, mosolygós fejekkel, kezdd el írni ezt a történetet. S ne félj, ha egy fejezet végére érsz... a következő pillanatban, amikor új fejezetbe kezdesz bele,tudd,hogy nincs mitől félned. Mert Valaki mindig ott van és lesz, vigyáz Rád! :)
Ui.: az én könyvemben új fejezet kezdődött... és tudjátok,hogy hogy?! Úgy,hogy az előző bejegyzést 647-en néztétek meg!!! Köszönöm,szeretlek Titeket,Olvasóim!!! :)
Ölelés!!!:)<3
