A legkisebb is lehet a legnagyobb?

,,Nagy vagy, de még nagyobb lehetsz

hogyha magadon akkor is nevetsz,

hogyha valami nem sikerül

tudd, hogy nem vagy egyedül.

Nagy vagy, de még nagyobb leszel

de valamit jobb ha elhiszel,

sok akadályt lépsz majd át,

de tudd, hogy a csapat 

mindig számít rád!"

Egy nap, tizennyolc iskola, rengeteg ember. Adrenalin szint az egekben, a szívünk a torkunkban dobog, néha meg majd kiugrik még onnan is, annyira izgulunk. S a nap végére mindenkinek fáj valamije... kinek a lába, kinek a keze, haja, füle, esetleg hazafele már hangja sincs a buszos népszámlásnál (kizárólag a sok, nagyon üvöltözős szurkolástól -a szerk.).
De van, ami miatt mindannyian boldogok vagyunk: nyertünk. Igen, országos V. helyezést értünk el szombaton Győrben az osztállyal a NagyVagy!-on. ,,De Vera, az nem első helyezés! Nem is nyertetek!" Óóó,dehogyisnem!!! :)
Nyertünk, mert együtt voltunk. Nyertünk, mert tisztességesen játszottuk végig a napot. Nyertünk, mert pöti kis gólyákként magunk mögé parancsoltunk 13 csapatot, akik mind 17-20 éves korúakból tevődtek össze. Nyertünk, mert az eredményhirdetéskor mindenki -a csapat, a szurkolók- összekarolva várták a végeredményt. Mert mi EGY osztály vagyunk. :) A Legjobb. :)
De ez most ne legyen egy élménybeszámoló, azt majd máskor, máshol.. :)
Ez most a blogom, s másról szeretnék írni.

Nagynak lenni? Nagyot tenni?
De olyan kicsik vagyunk. Csak olyan kis dolgokat tehetünk. Egyáltalán ki vagyok? És ha az én vagyok, mekkora vagyok? Ez nem fog menni..., én vagyok a legkisebb. Hogy tehetnék egyedül ilyen nagy dolgokat?  ...
Egyedül? Nem tudom.
Egy kicsit ezért is hoztam ezt a példát magammal.
Hiszem azt, hogy nagynak lenni csak úgy lehet, ha nem erre törekedsz. Mert ha ez az egyetlen célod: garantáltan, soha sem leszel nagy. Csak valaki, akit maximum majmolnak mások. Kegyetlen leírni, de talán így van.
Sokkal inkább gondolom, hogy ha te akarsz lenni a legkisebb, sokkal előbb leszel nagy. Ha azért csinálod a dolgokat, mert ezzel másoknak -és ezzel együtt persze magadnak is- örömet szerzel, jó irányban haladsz. Egy a lényeg az egészben: csináld őszinte szeretetből és másokért.
Mert tudod, mindannyian kicsik vagyunk. Mint a gyertya lángja. De próbáld csak ki... gyújts meg egy gyertyát a teljes sötétségben. És látni fogod, bár nagyon kicsi a lángja, a szoba nagy részét bevilágítja. Talán, mert nem magáért világít, hanem érted, hogy láss.
És ha sok kicsi gyertyát raksz ebbe a szobába, s meggyújtod mindet... Nagy lesz a fény.
Mert együtt bármire képesek vagyunk. Képesek vagyunk fényt vinni a világba. Képesek vagyunk megmutatni, hogy bár kicsik vagyunk, nagyot tudunk tenni.  Mert a legkisebb dolog lehet néha a legnagyobb. De tedd szeretetből! :)

És a Miatyánk szuahéli nyelven :) Óriási!!!! :)
(egyéb erről itt)

Ölelés! :) <3

Hát ez ragyogó!

“Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.

Miért csillag a barát?

És miért barát a csillag?

Mert olyan távol van, és mégis bennem él?"

/Hamvas Béla/

Sötét van.

Te csak sétálsz, mész előre, de sötét van.

Ez megijeszthet, mert sötétben minden sokkal ijesztőbb. 

Minden kétszerakkorának tűnik, a fa és a mögötte lévő oszlop együtt egy szörny alakját veszik fel. 

Megrémiszthet, hiszen nem látsz semmit, nem tudod mire számíts. Egy falevél ártatlanul leesik,  egy alumíniumdobozra érkezik... Nem tehet róla, de miatta rezzensz össze, s úgy érzed a szíved begolyózott, túl gyorsan ver, mintha félelmében -illetve a Te félelmedben- világgá szeretne szaladni, de nem tud szabadulni.

A szemeiddel fényforrást keresel, nem tudod elhinni, hogy ennyi lenne, hogy egyszerre csak elfogyott a fény, s Téged egyedül hagytak a sötétben. Ezért felnézel. Ezernyi csillag tekint vissza Rád, a fény ezernyi apró kis darabjában. Nem vagy egyedül, mert a csillagok minden lépésedet figyelik.

Óóó,igen. Mesélhetnék én a szivárványokról is, a gyönyörű, világ összes színét tartalmazó szivárványokról. De...

A csillagokban van valami varázslatos. Van valami, ami egészen elbűvölhet minket, ha odafigyelünk rájuk. Csillagok-tehát lényükből adódóan világítanak.

Néha elgondolkozom, minek vannak egyáltalán?

Mármint érted... ott a Nap, logikusan ő bevilágítja szeretett kis bolygónkat. Na de a csillagok? Ugyanmár...

Aztán rájövök, hogy a világban minden olyan bonyolult. Minden csak kérdések halmaza, néha válaszok nélkül.

És akkor itt vannak a csillagok, igen, a csillagok.

A világ minden bonyolultságát legyűrve, ők csak ragyognak. Meghagyják nekünk azt a lehetőséget, hogy eldöntsük, mit kezdünk velünk. Van, aki bohókásan összeköti őket, ami által valamilyen formát kapnak. Vannak, akik kiválasztanak egy közös csillagok, hogy ha messze vannak, akkor is tudják, nem lehetnek olyan távol egymástól, hogy a közös csillagjukat ne lássák, mind a ketten, ugyanabban az időben. De van, amikor a csillagok egyszerűen csak odaadják magukat és megmutatnak neked valamit. Valamit, amire éppen szükséged van. Lehet, hogy éppen csak a szépségüket, de máskor meg a lényüket mutatják meg. Hogy mi a különleges bennük? Ők mindig ugyanott vannak. Nem mozdulnak. Bármi is történjék, ők maradnak. Kiválaszthatsz egyet, és mesélhetsz neki. :)
És akkor rádöbbensz: neked is van egy csillagod. És ha Neked van, a barátaidnak is van. Ebből következtetve a ti csillagaitok is barátok. És tudni illik a csillagokról, hogy mindig ugyanott maradnak... ;)
Igen, tudom, a hullócsillagok nem. De ők meg nem lehet, hogy pont azok az emberek az életünkben, akikre mindig számíthatunk? :)
Csillagok... :)

La Luna (by Pixar)

Ölelés! :)<3


Ui.: Köszönöm!!! :)<3 9000 *.*

Loading... 90%

,,Az akadály az a rémisztő dolog, amelyet akkor látunk, 

ha levesszük szemünket a célról."

(Henry Ford)

Egy XXI. századi problémáról (?) szóló cikk és egyéb "környezeti tényezőktől" felbuzdulva leültem a gép elé, hogy szavakba öntsek pár gondolatot.

Amikor az ember új évbe kezd bele, vagy akár új hétbe, két dolog lehet amit nagyon szeretne, hogy legyen: vagy azt, hogy ez az éve/hete szebb legyen vagy, hogy ugyanolyan jó.
Én szebbet kívántam, mindkét esetben.
Na de mit is jelent kívánni? Mindig is úgy gondoltam nem többet, mint elfújni a gyertyát a szülinapi tortánkon, ami után persze minimum tíz szempár szegeződik rád, s mind tudni akarja, mi az, amire most a legjobban vágysz. Gondoltam nem jelent mást, mint egy hullócsillagot látva a szívedet az égbe emelni és arra gondolni, amit most kérsz, az úgy lesz. Egyszer úgy lesz... :)
És közben elgondolkodni rajta, hova is eshetett a te hullócsillagod....
De nem. Sokkal inkább jelenti azt, hogy amit szeretnél, az nem csak úgy meg fog történni... hanem a kívánságoddal együtt kapsz hozzá egy kis erőt. Mindenki kívánsággal egy kicsit... :)
Persze nem... nem lesz könnyű. ,,Senki sem mondta, hogy könnyű lesz!" De lehet könnyebb. Mert nem vagy egyedül. Soha.
Azt mondják, írják, halljuk, olvassuk, hogy manapság mindenki a kütyüibe bújva él. Bővebb véleményt most erről nem szeretnék alkotni, de ha már a kütyükről van szó, meg szeretnék valamit mutatni:
Mi az, ami minden okostelefonban, butatelefonban, sőt még az Apple által gyártott termékekre is ugyanúgy igaz?
Lemerülnek.
Mi az, ami minden emberben ugyanúgy igaz, legyen kicsi, nagy, férfi vagy nő?
Lemerülnek.
Pontosabban: lemerülünk.
Tudod Te, hogy megy ez. Reggel, amint kinyílik a szemed az agyad elkezd kattogni. Mit, hogyan, mikor, miért, na de minek is? És ez a kérdéssor ismétlődik benned folyamatosan, egész álló nap. És ahogyan a telefon is lemerül, mert bizonyos alkalmazások állandóan futnak rajta, így veled is ez történik. Lemerülsz. De ez csak egy nap, és ez csak a fizikai lemerülés.
De van valami, ami azért ennél sokkal bonyolultabb... Igen, lelkileg is ugyanúgy le tudsz merülni.
Na, ez az a helyzet, amikor nem elég egy kiadós alvás a nap végén. Ez más...

Néha, van úgy, hogy minden összejön. Ilyenkor azt gondolnád, ha egy zongora rád esne, már azt se vennéd észre, mert ennél már nem lehet rosszabb. Ilyenkor még a szállingózó hav-ba (nem,nem hóba!!!) is belekötsz, Te, akinek lételeme a hav egy téli napon. Ilyenkor a busz is csak azért jön időben, mert Te, aki a pontosságáról híres, életében egyszer elalszik. Ilyenkor azt érzed, bár Isten a tenyerén hordoz... néha mintha tapsolna egyet.
Igen, néha ez a helyzet. Igazából tudod, hogy nem stimmelhet mindig, minden. De miért kell vajon mindennek egyszerre nem stimmelnie??? Nem tudod, s én se tudom a választ erre...
De mondok Neked valamit, csak két aprócska szó: jó lesz. Én tudom, hogy jó lesz. Nem azért, mert én azt mondom :) , hanem mert ez így van.
Sokszor előfordult velem régen, hogy elhagytam a töltőm. (Ne,ne kérdezd, hogy hogyan. Ehhez tehetség kell :D ) A telefonom persze rohamosan merült le... de mindig megtaláltam a töltőt, vagy pedig valaki hozzám vágott egyet :) .
Szóval hát, érted...
Lehet, hogy le fogsz merülni. Lehet, hogy nem fogod rögtön megtalálni a töltődet. Lehet, hogy kicsit hosszabb időbe fog telni, míg találsz egyet. De lehet, hogy valaki "hozzádvágja" majd azt a bizonyos töltőt. Tudod, az a jó a barátokban, hogy lehet nem is ugyanolyan a "töltőjük", de egymást mindig fel tudják tölteni. Egy szóval, egy Dörmi csokival, egy kis bohóckodással,egy francia krémessel és tejeskávéval, egy öleléssel, egy almáspitével, vagy csak a szimpla jelenlétével. :)
Lehet, hogy ezektől a dolgoktól nem fogsz rögtön 100%-ra töltődni...de a telefonod se fog rögtön 15%-ról a maximumig feltöltődni... :)

Ed Sheeran-Photograph (piano cover)

Ölelés :) <3