Capoeira-az élet maga

,,Amikor eléred azt a bizonyos pontot az életedben, odakint az emberek azt várják, hogy megtörj. Néha a kezedbe kell venned az irányítást, hogy ne húzzon le a gravitáció és repülhess."

Néha elgondolkozom azon, mi olyan értékes abban az érmében, amivel fizetünk, hogy minél nagyobb szám van ráírva, annál többet ér. Pedig gondold meg jól: az csak egy vacak érme. Ha nem lenne így nyomva, és nem tudnád, hogy ez egy fizetőeszköz, elmennél mellette, mondván csak egy kavics.
De hisz' mi mással fizethetnénk? Mi az, ami van annyira értékes, hogy fizetőeszköznek véljük?
Talán, csak az időnk.
És ha kicsit továbbgondoljuk, akkor ezekben az érmékben is az időnk van benne.
Hiszen, amikor megdolgozunk ezért a pénzért, az időnket szánjuk rá.
Elcsépelt, agyonrágott mondás szerint mindenkinek arra van ideje, amire szeretné, hogy legyen. Félek, ez az egy mondat magában nem állja meg a helyét. Sokkal inkább gondolom úgy, hogy bár mindenkinek van ideje bármire amit szeretne, el kell döntenie, hogy mi az amit annyira fontosnak tart, hogy időt szakítson rá. És a sok „ezt is, meg ezt is, meg ezt is szeretném csinálni” mellett előre csúszik az, ami igazán fontos, és a többi csak mögé, ami kevésbé.

Van egy ismerősöm, aki lassan 5 éve capoeirázik (ez egy harcművészeti ág, amit nagyon szeretek, mert rohadtul látványos és megnyugtató :) ).
Ő például 5 éve heti 6-7 órát szán erre, iskola mellett. Gépezhetne iskola után egész nap, vagy tarthatna filmmaratonokat, de neki a capoeira fontosabb. Ezért arra szán több időt elsősorban.
De miért éppen ez? Mert szabadságot ad. Kicsit visszatérve, a capoeira tényleg egy harcművészet, ergo ami sportolás közben folyik, az harc.
Amit ott teszel, azzal megmutatod, hogy ki is vagy valójában. Minden egyes mozdulatod Rólad árulkodik. Bármelyik rúgással, ütéssel megsebesítheted az ellenfeledet. De nem teszed. Mert azt szeretnéd, hogy bízzon benned a másik, hiszen ebben a sportban feltétel nélkül bízni kell a másikban. Hiszen Te se szeretnéd, ha valaki szájba rúgna :)

És most kicsit átvonatkoztatva... a capoeira az élet maga. Igen, igen tudom, nem mindannyiunk tudja űzni ezt a sportot, de az életre szinte ugyanez igaz.
Szabadok vagyunk, szabad döntésekkel és a szabadság sokféle érzésével. Sok mindent megtehetünk, mondhatunk, vagy éppen gondolhatunk. De a szabadságunk mellett ugyanúgy ott van bennünk és körülöttünk a harc. Nem gondolom, hogy ez rossz lenne, hiszen minden harc más és más. Harcolunk a barátságainkban, önmagunk megtalálásában. És minden egyes ilyen helyzetben megmutatkozik, hogy kik is vagyunk valójában. Hogy miként használjuk fel a szabadságunkat, és mi mellett döntünk. :)
Mert végülis pont ezek a harcok fogják meghatározni az énünket, hiszen állandóan formálódunk közben. Döntsd hát el, hogy mire szánsz időt az életedben és harcolj!
Szabad vagy, a döntés a te kezedben ;)

Ölelés:)<3