Volt-Van-Lesz,avagy a változásról :)

"El kell, hogy bírjuk terheink,
vagy elvesznek szép perceink,
és mindig mennünk kell tovább
egy életen és sorson át."

Tudjátok,hogy a lábammal mi történt...na,ja. Így most van egy csomó időm,kivéve persze,amikor nálam vannak a barátok/barátnők látogatóba. Vagyis nincs is annyi időm.. :D A múltkor,amikor itt volt egyik barátnőm,elővettük a fényképes albumomat. Tudjátok,hogy mit találtunk benne?! :D Aha,fényképeket :) Első osztályos osztályképet :DD Bennem felkerekedtek az emlékek,barátnőm pedig meglepődéssel nézte a fotót :D (ő csak 5.-ben jött át hozzánk ) Volt akinek nagyon hosszú volt a haja,volt akinek gomba haja volt :D ,aki cuki vigyort vágott a kamerába,aki semmit nem látott a naptól,ezért hunyorgott nagyokat,akit fel se lehet már ismerni arról a képről,és aki alig változott kívülről (lásd én :D ). :) Persze,7 év alatt rengeteget változtunk :) Kívülről,belülről,egyaránt :D
Mindenki változott :)
És hogy én mit? :)
Nézzük csak...nőni biztos nem nőttem (pedig álltam az eső alattt is,de nem,nem vagyok növény,ergo nem nőttem :D ) .,a fogaim a fogszabályzónak hála egyre normálisabban álnnak :D  , a hajam az határozottan nőtt (be is hullámosodik néha...de csak a hajsütővas miatt :) Sajna:(( Pedig a természetes hullámok tök jól állnak..) , juj,és megtanultam a szemeimet fegyelmezni :D (hála egy jó ismerősömnek :D 5.-ben néha szemmel ki tudtam volna nyírni embereket,de nem hagyta :D  Köszönöm,ha olvassa ezt ;) És ha tudja,hogy rá gondolok... :) :D Körülbelül ez az ami változott rajtam....és hogy bennem mi? Ott legbelül? Hát,egy csomó dolog... :) Az se tudom,hogy hol kezdjem...
6.osztály utáni nyáron,azaz majdnem hetedikesként egy iszonyatosan jó táborba mentem. Észak-Duna menti Nagyboldogasszony Közösség,azaz a híres nevezetes Észak-Duna :) 2012.július 8-13 :) Legjobb napok :) Egy olyan közösségbe csöppentem,ahol megtanultam mit jelent szeretni,ahol mindenki mindenkivel jól érezte magát,ahol tudtad,hogy jó helyen vagy.és ahol személyesen találkoztam Istennel. :) Lehet,hogy nyálasan hangzik,de DE!:) Csütörtök este volt talán,a templomban ültünk,dícsőítettünk,és elkezdődött a közbenjáró ima:) El nem tudnátok hinni,hogy mekkoraaaaa élmány volt nekem az!!  Soha,de soha nem éreztem ekkora jót :) Megfogható szeretet volt,de komolyan :) Vavavavavavalami elképesztő jó :) És a tábor után csak mosolyogni tudtam :)  Megváltoztam.....éreztem :) A hitem sziklaszilárd lett,a szeretetem elkezdett kifele sugározni,minden tök szuper lett :) Januárban hozzá fogtam a blogom írásához,amit egyre többen olvasnak,és néha csak leesik az állam,hogy "igen,ennyien kiváncsiak,hogy mit írok? de kik ők vajon? ennyire jó amit írok?? mik vannak... :)<3 " és hááááát,húúúú,nagyon jó érzés :) A nézettségi szintemnél jobban már csak a kommenteket/üziket szeretem :) Egyrészt,mert általában dícséret vagy építő kritika és mert így megtudom,h ki olvassa :D  És persze közbe elindult a tanév is....7.osztály,tehát mindenki óránként elmondta,hogy "az évvégi beleszámít a továbbtanulásba!"/,,ez benne lehet a felvételiben!"/,,záróvizsgatétel közeli akció!" és ilyenek...A tanév elejét kicsit rosszul indítottam egyes tárgyakból,de év végére sikerült általában javítanom :) És,hogy mi is volt tanév közben... :)
Egy csodálatos osztály,nagyon jó barátságok,csendesnapok,mozizások,veszekedések-békülések,és még egy csomó minden....noha,egyes szituációkban még mindig nagy a szám elvileg ( :D ),kicsit visszahúzódott lettem. kicsit sokat csalódtam talán,vagy mit tudom én azt. A nyílt szívű Verocs persze még mindig nyílt szívű...csak nehezebben nyílok meg. Tényleg nem tudom miért. Több bennem a félelem,bizonytalan lettem,és elvesztem...Annyira elfoglalt,hogy egyesekben tartsam a lelket,hogy magamról elfelejtkeztem talán...tényleg nem tudom.. Mindig is jobban szerettem másoknak segíteni,másokat vígasztalni...de amikor oda jutok el,hogy az én életem van bajban,akkor meg huuuupsz,elfelejtem,hogy hogy kell pozitívan gondolkodni. Mindig,mindenkinek modom,hogy "nézd a jó oldalát!" , "de legalább az a jó,hogy..."  ,stbstbstb....de most annyira összejött minden számomra,hogy kezdek begolyózni. Tudjátok,milyen 6hétig bezárva lenni a lakásba? Reggel úgy kelni,hogy már a két bot a kezed alatt...?  Látni,hogy a bokád rohadtul nem akar javulni...? És semmit nem tudsz csinálni...én meg tudjátok,az az ember vagyok,aki reggel elmegy itthonról és hazajár aludni :D Nyáron én olyan vagyok,mint a szélvész,örül aki lát :D Most meg itthon kell gubbasztanom,és grrrrrrrrrrr...
Szóval,visszatérve :) Szerintem pozitívan változtam tavaly nyár óta egy csomó dologban,ami tök jóóó :) Nőtt a hitem,a szeretetem,az írói képességem (? :D),meg jah :) Jó (tan)év volt ez,az tuti :)

Szurkoljatok,hogy minél hamarabb meggyógyuljon a lábam....nagyon aggódok már...

Kicsit kesze-kusza bejegyzés lett,igaz? Sorry :/ Kicsit sok minden kavarog bennem,azt se tudom,hogy mit mondjak... :) De ez még a jobbik eset,hogy nem tudom mit írjak,mert annyi mindent szeretnék,mintha nem tudná,,hogy mit írjak,mert elvesztek a szavaim...arra is volt már példa,az sokkal ijjesztőbb volt :)
De ezt még mindenképp leírom:
A LÉNYEG A SZERETET :))

 

 

"A világot beoltanám sokszor, a vakcinám: SZERESS!,
De máskor a világ olt be engem és senki nem keres.
Nem játszom el nektek, hogy a pajzsom nem reped,
Mert aki folyton karanténban él, végül magában reked."