Erős és bátor vagyok, nem félek és nem rettegek, mert azt mondtad Uram: „Ne
félj! Én veled megyek, nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.”
(5Móz.31,6.8)
Mi az,amitől annyira félünk?
Mi az,ami megakadályoz bennünket a dolgok megtevésében?
A félelem,semmi más...
A wikipédia ezt írja:,,A félelem egy lehangoló érzés, amit egy általunk észlelt fenyegetés kelt bennünk"
Hogy szerintem mi a félelem? Egy ún. megérzés...Mert végül is,ha félsz vmitől/vkitől,akkor az azért van,mert rossz megérzésed van a dologgal kapcsolatban...És honnan jön ez a rossz megérzés? Valószínűleg egy régi emlék...egy "rossz"(?) emlék,az ami felhozza benned a félelmet. Vagy esetleg az ismeretlen érzése. Dolgozat előtt sem azért félsz,mert "rossz emléked van a felelésekről",hanem mert valami ismeretlen tárul eléd..Nem ismered a dolgozat kérdéseit,ami megrémiszt,és rosszabb esetben besokkolsz,mert félsz,hogy nem fogod tudni a kérdésre a válaszokat... Az életben is ez van... Épp,hogy megszületsz már rögtön kérdések ölébe pottyansz (ez de fura szó :D na,mindegy is :D)...
Mikor állsz már fel? Mikor tanulsz meg járni? Ki lesz a legjobb ovis barátod? Várod már a sulit? Melyik iskolába mész? Tudsz már írni,olvasni? Milyen a felső? Tanultál már? Hova felvételizel? Mi szeretnél lenni? Milyen faktra mész? Hogy ment az érettségi? Bemutatod a barátod/barátnőd? Mikor lesz az eskűvő? Kitűztétek már az időpontot? Hány gyereket szeretnétek??? ????????????????? és a többi,és a többi.. amiket felsoroltam talán a legjelentéktelenebb kérdésenek tűnnek...
De nem azok... Biztos vagyok benne,hogy az egyik kérdés benned is félelem érzetet okozott benned most/vagy régen...
Én akkor félek igazán,amikor csöndben vagyok..na,igen. Ha hisztizek,vagy röhögőgörcsöt kapok a félelemtől,akkor nem félek annyira...De amikor csendben vagyok...na,akkor félhetsz,hogy félek :)
Egyszerűen mostanában egy csomó dologtól félek,pedig nem kéne,de akkor is...
Hetedik évemet töltöm az ÖKU falai között,és még soha nem jártam másik iskolába,ezen a helyen kívül.Ovi után betettem ide a lábam,és azóta is itt vagyok :) Mindig is óriási szerencsének éreztem az életem,mert mindenhova könnyen be tudtam illeszkedni :) Első óta tudom,hogy nekem van a legjobb osztályom :) És bármi történjék,ez így is marad :) Hála nekik,nincs olyan napom,amikor ne történne valami vicces :) És most,hogy jön az osztálykirándulás,már most mosolyognom kell :D Legszívesebben már holnap mennék :D Mindegy,erről majd jövőhéten... ;)
Szóval,a lényeg,hogy előre félek majd jövőre elballagni innen.. Azt is tudom már,hogy hova szeretnék mindenképp felvételizni,de most van valami más is bennem...Az egyik az,hogy félek egy új iskolába menni..itt hagyni ezt a biztonságos épületet,közösséget,a világ legjobb osztályát és tanárait..félelmetesen hangzik :$
A másik pedig..világ életemben orvos akartam lenni...vagyis most is,de...szeretek (tudok?!) rajzolni...művész nem leszek,mert a csuklóm nem bírná (most is ki van a sok írástól/rajzolástól)...viszont...megfordult a fejemben...hogy rajztanár lehetnék...mert az tuti,hogy gyerekekkel szeretnék majd foglalkozni :) Á,nemtudom,hogy jó lennék-e én ennek-vagy annak... :)
Erős és bátor vagyok, nem félek és nem rettegek, mert azt mondtad Uram: „Ne
félj! Én veled megyek, nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.”
(5Móz.31,6.8)
A lényeg,amit írni akartam:
A Bibliában közel 360-szor le van írva,hogy Ne félj! ,azaz..minden egyes napra van egy :)
Megnyugtató,nem? :) Mintha lenne Valaki,aki minden nap elmondja:"Hé,Te!Igen TE!Ne félj!!"
Azért ez tök jó,nem? :)
Szóval "Ne félj!" :) Én ma mondtam már neked,Te is mondd majd valaki másnak :)
Szerintem erre mindenkinek szüksége van! :) Szóval: NE FÉLJ :)
És tudjátok,hogy a félelmet mivel lehet 'eltüntetni'? Szerintem az imával :)
El sem tudjátok képzelni,hogy a szívből jövő imának mekkora ereje van!!
És a szeretetnek.. :) Szeressés imádkozz! :) Szerintem boldog(abb) leszel ;)
Ölelés:)<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése