Egy vers van bennem, dallamokból
fonódott ezer szóvirág
de hangjait csak én hallhatom,
rajtam kívül senki más.
(Kormányos Sándor:
Vers vagy bennem...)
,,Mindenki költő. Ne a versét, az életét nézzed..."
Egy a kérdés: megragadod-e ezt a képességet?...,a képességet az írásra, az életre.
Mert végülis, egy valami biztos, az már tuti. Hogy mi az?
Neeee, komolyan nem tudod? Én már igen! :)
Mégpedig az, hogy megvan rá az eszközöd.
Tudom, eléggé neccesen hangzik ez az egész. Tudom, hiszen én is sokszor úgy vagyok a dolgokkal, hogy én ezt nem tudom megtenni, mert nincs hozzá eszközöm...
Az utóbbi időben ilyenkor mindig egy jó kis vicc (?) jut eszembe.
Egy ember a következőt mondta egy fotósnak:
- Nagyon szépek a képei! Biztosan nagyon jó fényképezője van!
- Köszönöm. A maga feleségének pedig finomak a főztjei. Biztosan jó fazekai vannak!
Szóval érted a lényeget. Eszközök gyanánt én most nem a kézzel fogható dolgokra gondolok, hanem sokkal inkább másra. Valamire, ami sokkal fontosabb.Arra, hogy mire kaptál Te -és nem más!- eszközt..., hogy mi az a feladat, ami Rád lett szabva.
Hogy festő leszel-e kiváló térlátással, olimpikon, futni vágyó lábakkal, stewardess, mindent látni akaró szemekkel, pilóta, megállíthatatlan szárnyakkal, ovónő vagy anyuka, el nem fogyó türelemmel...
és mind emellett ember, kinek a szeretet, olyan mint a levegő, ami nélkül élni nem lehet. S így szeretet adsz, majd szeretetet kapsz, bármerre vigyen a szél.
De bárhogy is választasz, költő maradsz. Egy költő, kinek ezernyi verset kell megírnia. Ezernyi verset, melyben szerepel minden, boldogság, ölelés, szeretet, szerelem, szomorúság, elszakadás, smiley nélküli üzenetek. :)
Ölelés :)<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése