Kicsit késve,de azért leültem blogolni.
Hogy miért késve? Azért mert már rég írni akaram,csak nem volt időm...Aztán pénteken csendesnap volt,arról mindenképp szerettem volna írni,de aztán arra se volt időm,mert csendesnap után rögtön mentem a vonathoz,aztán kisebb-nagyobb utazások után megérkeztem nagyszüleimhez,ahol a hétvége első részét töltöttem. Tegnap este érkeztem haza,ma pedig már reggel eltűntem Nagymarosra,három ÉD-s barátnőm bérmálkozására :) Ééés most itthon vagyok,és végre írok :)A vonaton ülve a végállomás fele kinéztem az ablakon. Mindig is szerettem a graffitiket,és most is nézegettem a vasút melletti falakat,ahol ugyebár teli van graffitivel minden. Aztán láttam egyet,ami számomra érdekes volt. Az egyik falrajzon egy posztert pillantottam meg,amire rá volt fújva festékkel,a jobb alsó sarkában egy monogrammal. Eszembe jutott egy film,ahol a lány graffiti művész volt...este kiment,és neki ez volt mindene. Volt egy másik művész,akivel lefújták egymás rajzait, "nyerjen a jobb" alapon. És tényleg,nekik ez nagy dolog volt. A graffitisek csak azoknak fújják le a rajzait (elvileg) akiknek a művét jobbnak érzik. Nekik ez egy elismerés fajta,és ha elindul egy ilyen sorozat akkor az nyer,akinek a rajzát nem fújják le az utolsó alkalommal. Persze egy ilyen sorozat több helyszínen folyik,ezért még nagyobb elismerésnek számít,mivel így a másik "művészt" érdekli a legújabb műved. :) Lehet,hogy míg sokaknak a grafitis rajzok a "csúnya,rongáló" kategóriába tartoznak...addig valakinek ez az élete...Ők megálmodták azt a rajzot,hittek benne.
Talán mi is példát vehetnénk erről egy kicsit. Nem azt mondom,hogy most kezdjünk el grafitizni...hanem,hogy grafitizzük ki az életünket! Álmodjunk meg egy rajzot,és csak álmodjunk :) A ceruzát pedig adjuk Isten kezébe...adjuk oda az Ő kezébe,mert Ő tudja,hogy mit kell vele rajzolni. Lehet,hogy mi rajzolnánk vele egy fát. De.... Ő rajzolna a fára madarakat is :) Sose lehet ezt tudni :)
Nekem is vannak céljaim. Biztos vagyok benne,hogy Neked is. Néha elgondolkozom,hogy az a cél,amit történetesen kitűztem magam elé,az az a cél-e,amit Isten nekem szánt-e. Aztán még inkább elgondolkozom,mondván ,,Vera,ezt szeretnéd? Ezt érzed? Igen? Hát akkor meg?? :D " És akkor rájövök,hogy igen ezaz,ne legyek már kicsinyhitű :) Persze ezek csak a nagy döntésekre vonatkoznak,nem a "melyik busszal menjek holnap suliba?" pioritású kérdésekre... :)
És tényleg :) Ha nagy döntésről van szó..hallgass a szívedre :) Csak ennyit mára :)
Nagyon boldog vagyok :) A nagymarosi templomban lévő misék/dicsőítések mindig megfognak :) Nemtudom,hogy miért.. :) De ez tök jó :) Feltöltődök és ettől megint visszatér az a Vera,aki én vagyok :) Mosoooooollyal,sok-sok mosollyal :) ^^
,,Vannak emberek,akiknek az arcához hozzátartozik a nevetés" /Wass Albert/
Egy koppenhágai metrón.. :)
Oda vagyok a flashmobokért! :)
Ölelés :) <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése