Mi emberek :)

            Van,hogy az ember nagyon szomorú.
 Mondhatni,halálosan szomorú. Az utcán,elkenődött szemfestékkel(már ha nő...vagy ha emós,vagy ha  gót :D ),semmit nem mondó fejjel sétál.Az emberek ránéznek,és megijednek tőle. Hogy miért?
Talán azért,mert tényleg ijesztő egy hófehér,sápadt arcú embert látni,akiben nincs élet.
Vagy egyszerűen csak azért,mert a saját szomorúságait látják abban az emberben. Vagy csak elgondolkozik. Hogy neki mindene megvan..és mégis nem találja a boldogságot az életben. Pedig neki ott van minden,amiről az a szomorú ember csak álmodhat...iPad,iPhone,iPod,MacBook,házimozi,minimum két kocsi,abból az egyik természetesen Ferrari..és nem,egyszerűen nem mer ránézni arra a szomorú emberre,mert akkor látná benne a saját szomorúságát... Amikor az ember szomorú,akkor nem érdekli semmi.Vagy éppen igen,de az is,legtöbbször csak azért,mert az elteri a figyelmét...Vagy nem. Az ember lehet úgyis szomorú,hogy végigviszi a napját,úgy ahogy szokta. Felkel,fogatmos,elmegy suliba/munkába/oda ahova kell,'boldogan' megcsinálja a feladatait,mert tudja ez így helyes...aztán hazaér. A nap egész terhével csak akkor szembesül. Néz ki az ablakon,a sötét szobából. Látja,ahogy egy csillag lehullik -és mint az oviban megtanulta- kíván egyet. A szemei könnyesek,olyannyira,hogy a következő hullócsillagot már nem is látja...nem tud újabbat kívánni.Csak sír,csak sír.Noha,a csillagot nem is látta,úgy kívánja,hogy valaki átölelje,megvígasztalja. De persze este 11-kor senki nem fog ott teremni...A legkedvesebb dolog (így a mai világban) az,hogy kap egy kedves üzenetet. Egyet,kettőt... ,,Imádkozunk!" ; ,,Szrtlk!!!:)<3" ; ,,Nyugiiii!" ,,Fela fejjel,nehogy belefulladj a párnádba!! :D <33 " és hasonlók... :)
Ha a helyzet nem is változik,elmosolyodik az a szomorú ember..mert a barátjai felvidították! :)
És ez húúú,nagyon jó dolog :)
          Van,hogy az ember igazán boldog.
De nagyonnagyonnagyon boldog.
Otthon minden rendben. A suliban/munkehelyen minden rendben. Az utcán mosolyogva,kifinomult arccal,sugárzó szeretettel sétál. Az emberek akik látják elgondolkoznak. Hogy miért?
Mert nem értik.hogy hogy lehet valaki ennyire boldog. Vannak akik viszont megértik. Visszamosolyognak,és boldogok,mert látják mások is azok. Lehet,hogy nincs meg mindene annak a boldog embernek..de nézz rá:boldog.Az arcáról sugárzik a boldogság,a szeretet.Reggel egy narancslével tér be a suliba.Mosolyog,mert már reggel fél 8-kor a barátaival lehet,az osztálytársaival.Mosolyog,mert kemény 2 hónap után végre kitudja rakni a Rubik-kocka két sorát :D
Aztán eszébe jut egy barátnője,akinek nulladik órája volt. Odasettenkedik ahhoz a teremhez,ahol a barátnője van.Hallja a iszűrődő hangokat,mad egyszercsak ezt: ,,Köszönöm.Viszont látásra!". Az ajtó kinyílik,a barátnője éppen lépne ki,de a következő lépésnél a boldog lány a nyakába ugrik sikítva. :D
Innentől kezdve már ketten nagyon boldogok. :) És megvan rá az okuk. :))


Az elmúlt egy-két hétben rengetek segítséget kaptam.
Amikor már igazán feladtam volna,akkor is volt mindig valaki,aki megnyugtatott.
És én nem tudom azt hiszem elégszer megköszönni ezt  MINDENKINEK.
Mert tényleg ennyi bíztatást.. :)
Fúúúúú,igazán sokat segítettetek nekem!! :)
Nagyon köszönöm!!!!!!! :)
És még áraddoznék én itt,meg minden,de azt ki olvasná el? :D
Szóval befejezem,és magamba folytom a következő egy-kéz kvintillió ( :D )  'köszönömöt' :D
K.Ö.SZ.Ö.N.Ö.M. :DDD <33

Ölelés :D <3